Novemberi értékesítési megbeszélés, hétfő reggel. Az ügyvezető röviden ismerteti a jövő évet: a tulajdonosok tizenöt százalékos növekedést várnak, és ez a szám már a bankkal egyeztetett üzleti tervben is szerepel. A sales vezető felírja a táblára, a csapat bólint, valaki megkérdezi, maradnak-e a jutalékszabályok. Arról senki nem kérdez, honnan jön majd a tizenöt százalék. A szám fent marad a táblán, és a megbeszélés átfordul a decemberi szállítási határidőkre.

Ilyenkor a célszám felülről érkezik, és a terv további része ehhez igazodik. Én egy második számítást is szeretek mellé tenni, amely alulról indul, a CRM-ből, és ugyanarra a kérdésre keres választ: mennyit adhatunk el jövőre azokkal az emberekkel és azzal a pipeline-nal, amely ma rendelkezésünkre áll. A két szám közötti különbség a terv legfontosabb sora.

Visszafelé számolni

Vegyünk egy kitalált, de életszerű példát. Egy cég 2026-ban 1,2 milliárd forint árbevételt ér el, jövőre tizenöt százalékkal többet, 1,38 milliárdot szeretne. A visszatérő ügyfelek tavalyi viselkedése alapján ebből körülbelül 840 millió forint a meglévő ügyfélkörből reálisan várható. A pipeline-ban 600 millió forintnyi nyitott ajánlat áll, a cég saját, elmúlt kétéves adata szerint ezeknek nagyjából a negyedét szokta megnyerni, ez újabb 150 millió. A két tétel együtt 990 millió forint. A hiányzó 390 millió olyan üzletekből jön majd, amelyek ma még nem léteznek.

Ha egy átlagos új üzlet 15 millió forint, ez 26 megnyert ügyletet jelent. Huszonöt százalékos nyerési aránynál ehhez 104 új lehetőséget kell nyitni az év során, vagyis hetente kettőt, szabadságokkal és ünnepekkel együtt. Itt derül ki, hogy a tizenöt százalék elérhető-e. A kérdés innentől a kapacitásról szól: van-e a csapatnak ideje és embere heti két új, érdemi lehetőséget felépíteni a meglévő ügyfelek kiszolgálása mellett.

A Salesforce idei State of Sales felmérése szerint az értékesítők munkaidejük átlagosan 40 százalékában foglalkoznak ténylegesen eladással, a többi adminisztrációra, belső egyeztetésre és utánkövetésre megy el. Ha ebből a 40 százalékból a meglévő ügyfelek kiszolgálása is kiveszi a részét, a heti két új lehetőség már nagy vállalás. A tervben ezért a célszám mellé oda kell írni, kinek az idejéből születik meg.

A 840 milliós tételt is alaposabban meg kell nézni, mert a meglévő ügyfelekből várt forgalom ugyanúgy feltételezés, mint a pipeline. Ha a három legnagyobb ügyfél adja a forgalom negyven százalékát, egyetlen elmaradt keretszerződés az egész számítást átírja. A tervben ezért a nagy ügyfelek kapjanak külön sort: mennyit várunk tőlük, és mire alapozzuk ezt a várakozást: egy aláírt szerződésre, egy szóbeli ígéretre vagy csak a tavalyi számra. A legjobb forrás ilyenkor maga az ügyfél. Füge Beatrix novemberi cikkében azt írja le, mit kérdezzünk meg tőlük december végéig. Ezekből a beszélgetésekből látszik majd, mennyire szilárd a 840 millió.

Ökölszabály és saját adat

Sok helyen ilyenkor előkerül a háromszoros pipeline-lefedettség szabálya: ahhoz, hogy egy negyedéves célt elérjünk, háromszor akkora nyitott pipeline kell. Ez kényelmes ökölszabály, kutatás azonban nem igazolja, és csak akkor működik, ha a cég nagyjából minden harmadik ajánlatát megnyeri. Ahol a nyerési arány húsz százalék, ott ötszörös lefedettség kell, ahol negyven, ott két és félszeres is elég. A saját adatból számolt arány a terv szempontjából többet ér bármilyen iparági szabálynál.

A célszám és a valóság távolságáról nemzetközi felmérések is készültek. A Salesforce 2024-es felmérésében az értékesítők 67 százaléka nem számított arra, hogy teljesíti az éves kvótáját. Az Ebsta és a Pavilion több mint ötszáz cég adatain azt találta, hogy 2024-ben az értékesítők 69 százaléka maradt a cél alatt. Ezek globális, részben szállítói adatok, a hazai helyzetre csak óvatosan vetíthetők. A kép viszont ismerős: ritkán számolja ki bárki, hogy a cél és a csapat kapacitása összeér-e.

A különbség neve

A 390 millió forintos rés önmagában természetes, minden növekedési tervben van ilyen. Gond akkor lesz belőle, ha a terv nem nevezi meg. Egy jó terv leírja, melyik piacról, melyik termékkel és kinek a munkájával szeretné bezárni: harminc célcég, két új szegmens, egy új értékesítő márciustól. Ha a különbség mögé nem kerül név, a tizenöt százalék remény marad, amelyet a csapat januárban örököl, decemberben pedig rajta kérik számon.

A Findersnél gyakran látjuk, hogy az új értékesítő felvétele márciusban merül fel, amikor az első negyedéves számok már elmaradtak. Ha a terv novemberben megmutatja, hogy a cél csak egy plusz emberrel érhető el, a keresés januárban indulhat, és az új kolléga még az év első felében termelni kezd. Ha a felismerés tavasszal jön, a betanulási idő miatt az év nagy része elmegy.

A táblán maradhat a tizenöt százalék. Kerüljön mellé még három szám: mennyit hoznak a meglévő ügyfelek, mennyit a mai pipeline, és mennyit kell még megszerezni. Az utolsó számhoz tartozik egy név és egy dátum, és onnantól a megbeszélés a következő lépésről szól.

A példa kitalált, a számítás menete általános. Források: Salesforce, State of Sales, 7. kiadás, 2026. február (GLOBÁLIS); Salesforce, State of Sales, 6. kiadás, 2024. július (GLOBÁLIS); Ebsta–Pavilion, B2B Sales Benchmarks 2024 (GLOBÁLIS, szállítói adat); Salesforce blog, Jason Jordan a pipeline-lefedettségről (GLOBÁLIS).